Egy szeleburdi, kócos, csupacsont anya mikroszkopikus méretekkel, aki kávé, porok, cigaretta háromszögében egyszerre próbál írni, telefonhoz menni, gyerekekre felügyelni, konyhai katasztrófákat elhárítani, háztartást vezetni; három istenadta, pontosabban istenverte gyerek; egy javakorabeli kutya; egy lerobbant kocsi, egy rendhagyó háztartási alkalmazott és "én, aki a család egyetlen normális tagja vagyok, jóllehet nőm gyakorta olyképpen viselkedik, mintha legszívesebben pszichoanalízisbe küldene. 'Egyetlen gyerek' sóhajtja fejcsóválva. A feleségem szerint ugyanis az embernek, hogy megközelítőleg normálisszámba mehessen, legalább két testvére kell hogy legyen. Neki volt valami öt, minek következtében ő aztán szupernormális, ami viszont komplett őrültet jelent" - köszön be Brunella Gasperini családi trilógiájának első krónikása, a férj. Egy milánói família zűrös életének nagyjából fél esztendejét meséli el. Az ellenállhatatlan humorral, szellemesen megírt történetfüzérben sok az önéletrajzi elem. Brunella Gasperini /1918-1979/ bölcsészkart és filozófiát végzett, majd néhány évig tanított, aztán belátta, hogy a magafajta szétszórt alkatnak ez nem való. 1950-től folyóiratok külső munkatársaként filmkritikákat írt, levelezési rovatot vezetett, mellesleg Stephen Kinget fordított, és közben többgyermekes anyaként saját bőrén tapasztalta, mivel jár a nagycsalád, a kis lakás, a nyári lak és sok-sok állat. A fedélrajzot és az illusztrációkat Brenner György készítette.