Sorozat: Új Magyar Múzeum.

Kötetünk annak a sorozatnak záróköve, amely Ady születésének 80. évfordulóján, 1957-ben indult. Az életútját követő kortársi emlékezések során végül a Csinszka-korszak évei tárulnak föl. Boncza Berta vallomása egy sors determinálta egyéniség Adyhoz vezető útját világítja meg, majd közös életük képei bontakoznak ki az emlékmozaikokból: az 1914 nyarának idilljére zúduló történelmi vihar, Ady magánháborúja a házasságért, a csúcsai zártság mindennapjai, háborús megpróbáltatások, a kényszerű elszigeteltség és némaság önemésztő-önpusztító vívódásai. A pesti otthonra találás már nem hoz újjáéledést Adynak, az utolsó hetek eseményei, majd testi-lelki gyötrelmei fölemésztik maradék életerejét. Tüzetes kritikai jegyzetek kísérik az emlékezéseket, utalva a kötetek párhuzamos helyeire, Ady műveire, hasznosítva a róla felhalmozódott irodalmat, előkészítve ily módon Ady majdani tudományos életrajzát is. Mindebből kibontakozik egy varázslatos, de szélsőségeivel meghökkentő egyéniség kendőzetlenül őszinte arcképe. Eszmei fejlődésének motívumaira a háttérül fölvetített korviszonyok utalnak, s élet és mű összefüggéseit keresvén bepillanthatunk a költő rejtett-titkos műhelyébe is. Az Ady-emlékezéssorozat az utóbbi évtizedek egyik legjelentősebb filológiai teljesítménye, forrásmű, de érdekfeszítő olvasmány is.