Az európai zsidóság pusztulásának kivételes fejezete a varsói gettófelkelés. A Zsidó Harci Szövetség néhány száz, alig felfegyverzett harcosa három hétnél is tovább tartóztatta fel a páncélosokkal, nehéztüzérséggel megerősített német hadosztályokat. Marek Edelman, a ma Łód-ban élő szívsebész az ellenállás egyik vezetője volt. Évtizedekig nem beszélt a történtekről, most is kelletlenül teszi. Elolvasván a könyvet megértjük, miért: alapvető fogalmaink életről, halálról, bátorságról, becsületről, tisztességről akkor és ott érvényüket vesztették. Edelman úgy érzi, tapasztalatai átadhatatlanok, bármit mond, félreértést szülhet csak. Ami történt, az emberi tudat számára felfoghatatlan. S ha valaki - egy a néhány száz közül, aki a gettó félmilliós lakosságából megmaradt - mégis túlélte, emlékezetében olyan tényeket őriz, olyan döntések felelőssége nyomja a vállát, amelyek az utókor emberének talán érthetetlenek. Ezért inkább hallgat, cselekedetei beszélnek helyette most is, a béke hétköznapjain, akárcsak egykor a varsói gettó poklában.