Erdman, Nyikolaj : Drámák

Nyikolaj Erdman 1928-ban írta Az öngyilkost. A darab azokat a tarka éveket tükrözi, amikor a társadalmi visszásságokban bővelkedő életet még áthatotta a forradalmi lendület, és a drámaírók – Majakovszkij, Katajev, Erdman – fölszabafult, szókimodó, elfogulatlan optimizmussal szatirizálták a szocializmus mulandónak vélt gyermekbetegségeit. Azóta ezek a művek bizonyos történelmi távlatba, kerültek, következésképp a bennük fölrajzolt jövőképhez alaposan megváltozott a viszonyunk. Gondoljunk csak arra, hogy Majakovszkij Foszforeszkáló Nőjének, aki akkoriban az utópisztikusan messzi kommunizmusból, 2030-ból érkezett, ma már legalábbis közelebbi fényjeleket kellene adnia. Ami pedig Erdman pisztollyal kacérkodó hősét illeti, őt valóságos vátesszé teszi az a kijelentése, hogy bár az Izvesztyija szerint az élet nagyszerű, de ebben a kérdésben várható még cáfolat. Az öngyilkos kétségtelenül keserűbb darabnak látszik ma, mint keletkezése idején. Az öngyilkost betiltották a harmincas évek elején. Erdman nem írt több darabot. Drámaírói elhallgatása legendák gyártására ösztönözte az utókort. Különböző források Majakovszkij, Mejerhold és mások sorsának analógiájára az üldöztetés fiktív életrajzát költötték alakja köré, szilenciummal, büntetőlágerral, kijelölt kényszerlakhellyel. Az igazság ezzel szemben az, hogy a negyvenes-ötven években Erdman sematikus film többszörösen kitüntetett, állami díjas írója. Hiteles életrajza talán csalódást okoz némelyeknek.