Sorozat: Arkánum Szellemi Iskola könyvtára 5.

A „Csillagpor" vakok előtt láthatatlan, de az ő anyagi torlaszaikat is áttörik mágikusan szolarizáló fénytűi. Szívükbe, agyukba hatolnak. Azt hiszik, saját érzéseiket érzik, saját gondolataikat gondolják, mikor különös képzetek, álmok látogatják őket, pedig a Kozmosz üzenetét hordozzák, s a halandók tudattalanul azt hajtják végre.
Ez az előszó féle azokhoz szól, akik sejtik, hogy végtelenből-végtelenbe tartó utasok s két homályos szemükön kívül egy harmadik szemmel is látják a láthatatlant, észreveszik az igazság szépségét, időn innen és időn túl, bizonyosak abban, hogy az élet örök.
A vers a legtökéletesebb művészi, költői, filozófiai mű. A mentális alkímia szerint „iható arany". Ahogy a hangok a teremtő Logoszban gyökereznek, az írás a hieroglifákban, képírásban, a vers őse a szutra, az ősi bölcsesség lézer erejű, zenei szépségű eposza a soha el nem múló Valóságról.
Az ember és a világegyetem egymás tükrei. A matéria test-szkafanderei elrekesztik a halandót egykori emlékezetétől. Nyolcvan kilométeres légóceán mélyén két káprázat-tükör közé zárják, amelyek végtelen számsornak álcázzák azt, ami Egy. Saját tükörképeinek vetülete ellen fordítják, s üldözni, gyűlölni, kínozni, gyilkolni kezdi a másikban önmagát.
A világ leghatalmasabb bölcsességeit talán Lao-Ce írta meg a Tao-Te Kingben. S az belefért egyetlen vékonyka kötetbe. Más nem maradt utána, de ez a Minden volt. Ő maga törékeny, öreg bölcsként, elmosódott műve mögül, a történelem alig tud róla valamit. Hermesz Triszmegisztosz a „Háromszor Hatalmas" noha negyvenkét könyvet tulajdonítanak neki, egyetlen valóban hiteles versében szintén minden titkot, s az élet valódi gyökerét, értelmét elmondta az Analógiák Tanáról, amely az egész tudomány lényege, magyarázata ma is: „Amilyen a mikrokozmosz, ugyanolyan a makrokozmosz. Ebből csodálatos analógiák adódnak." „Az ember bölcsője a csillagokban ringott valamikor". Valamennyi individuum egy kis kozmosz. Egyetlen öntörvényű, külön fogalmi rendszerrel, emlékrétegekkel bíró egész. Ez a mindenkor egyéni ember-csillag mindhárom síkján testét, lelkét, szellemét átszövi, s az elmúlhatatlan lét bizonyosságával tekinti. E versek csillogó csillagpora e rejtélyes üzenetet hordozza. Igazságuk az öröklét igazsága. A pszichének zengi örömhimnuszát. Igazságuk szépsége káprázatokon túl az ő szellemükből szárnyal minden mélység fölé. Azért merem ezt így kifejezni, mert én minden képességemmel együtt csak közvetítője voltam e rejtélyes sugárzásnak. Persze boldogan tettem. Szolgáltam sugalmazásaikat. Gyógyító alkímiai hő volt azoknak, akik felfogták, s annak is, tehát nekem, akin átömlött. Tudom, nem mindenki érti meg majd, csak az, akinek szellemi antennája van befogadásához. Bizonyos vagyok benne, hogy e gondolatokra nyitott embereknek e csillagpor-arkánum megsimogatja a szívüket. E Csillagpor című kötetben lévő tarot verseimben a kabala ősi kinyilatkoztatását, oceanikus lényegét próbáltam transzparens fényhálóba fogni. Szavai ezért „varázsszavak". Csillagverseim az ember és kozmosz között szőnek sugárhidat. Japán verseim, a haikuk pedig Kelet-Ázsia művészetének, természeti erőket idéző templomtáncának, mágikus pozitúráinak pantagramjait rejtik. Talán kambodzsai táncosnő koromból hoztam magammal művészetét évezredek előttről, ki tudja? Önöknek nem kell hinni ebben. Ezek az én csodáim. De szeretném, ha megfürödnének titoktól hangos csendjében. Úgy, ahogy távoli virágok illatát sodorja érzékszerveinkhez a fákat gyöngéd szenvedéllyel borzoló keleti szél. Remélem, örömöt okozok vele néhány barátomnak, tanítványomnak, olvasóimnak, akik nemcsak néznek, hanem látnak is, fülük pedig érzékeny a teremtő gyökérhangokra, ultrahangokra is.
1994. április Szepes Mária