Közzéteszi Dr. Lakó Elemér.

A könyv eredetije 1604-ben jelent meg a Majna menti Frankfurtban, Ein new Kochbuch címen, bizonyos Rumpolt írta. Ezt fordította magyarra Keszei János, és ajánlotta az erdélyi fejedelemasszonynak. Ekkorra ugyanis a „nájmódi”, a változások szele elérte Európa keleti felét is, ahol szintén megjelent az igény az új ételkészítési módok iránt. Apor Péter ugyan keserű gúnnyal jegyezte meg 1680 körül: „atyáink szokott eledeleit meg sem ehetjük, hacsak német szakácsunk nincsen”, de a folyamat már megállíthatatlan volt.
A magyar ízek rajongói azonban megnyugodhatnak: az új szakácskönyv ugyan tartalmaz német, olasz, spanyol, francia, cseh, lengyel fogásokat is, de a „magyar módon”, „a magyar urak így szeretik” megjegyzések gyakoribbak, mint az összes többi. A magyar konyha akkor már Európa-szerte ismert volt, hatott a többi nép gasztronómiájára annyira, hogy maga Rumpolt is „ein geborner Ungernek” vallotta magát.
A szakácskönyv tulajdonképpen kultúr- és gasztrotörténeti érdekesség. A receptek természetesen nem abban a formában szerepelnek, ahogy mi hozzászoktunk, de az akkori konyha fejlettségét jól mutatja, hogy csak az ökörhúsnak 83 féle elkészítési módját ismerteti.
Az ökrön kívül természetesen a többi állat elkészítéséről is szó esik, Rumpolt külön-külön fejezetben ír a négylábú állatokrúl, a vadakrúl, a szárnyasokrúl, a halakrúl és végül a különfélékről, azaz a salátákrúl, a tésztamívekről, a pastetumokrúl, a tortákrúl, lepényekrűl s bélesekrűl

more images