Előszó: Kovalovszky Márta.
Magyar - francia - német, háromnyelvű kiadás.

Barabás Márton (1952 - ) a Magyar Képzőművészeti Főiskolán Kádár György, Kokas Ignác, Kocsis Imre tanítványa. Tanulmányainak befejezése után a Derkovits Gyula képzőművészeti ösztöndíj segítette pályakezdését, majd 1978-1991-ig bekapcsolódott a Makói Grafikai Művésztelep munkájába. 1980 és 1983 közt a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának vezetőségi tagja, 1983-ban elnöke volt.
Kezdetben a hagyományos tájképfestészet keretein belül kereste a megújulási lehetőségeket, de kiváló volt arcképfestőként is, akárcsak nagyapja vagy korábbi oldalági rokona, Barabás Miklós.
Az 1980-as években a geometrikus absztrakció irányába fordult, de ugyanekkor a kollázstechnika segítségével szobrokat megidéző táblaképsorozatot alkotott. Ennek segítségével meghonosodott művészetében a három dimenziós képszobrok alkotása, a festmény és a nonfiguratív szobrok határterületén álló alkotások születtek.
Barabás az utóbbi egy-másfél évtizedben a könyvművészettel foglalkozik, azaz a könyvvel, mint műalkotás-tárggyal.

"Megkeresnek hibás, javíthatatlan hangszerekkel. Ha látott már valaki utcára kitett zongorát a hulladékhegyek közepén, akkor átélhette a tárgyak elmúlásának drámáját. Vannak, akik jobbnak látják, ha a kimustrált hangszereikből még valami művészettel kapcsolatos tárgy keletkezik. Tárgyi újrahasznosítást, művészettel kapcsolatos megmaradást remélve."

további képek