A könyv Rudolf Bultmann-nak, a 20. század kiemelkedő és meghatározó újszövetség-kutatójának talán legjelentősebb alkotása. A német bibliatudóst újszerű és sokak által vitatott nézetei miatt némelyek már-már az "egyházatyák" sorába emelik, s talán ennél is többen "tévtanítónak" tartják. 1954-ben megjelent munkájában Bultmann a heideggeri filozófia bibliai ihletésű motívumaival és a történetkritikai módszer segítségével apologetikus szemszögből tárgyalja az újszövetségi iratokat. Áttekintést ad Jézus igehirdetéséről, a páli és jánosi teológia kulcsfogalmairól, az őskereszténység kulturális környezetéről, valamint az útjára induló egyház életrendjéről és erkölcsi világszemléletéről. Bultmann munkája olyan hermeneutikai alapmű, mely a teológus- és filozófushallgatókon kívül mellőzhetetlen mindazok számára, akik magát az Újszövetséget, az őskereszténységet, a Jézusról szóló üzenetet kívánják jobban megérteni.