Medardus barát, kapucinus szerzetes hátrahagyott feljegyzései.
Ford. Kolozsvári Grandpierre Emil, Rónay György bevezető tanulmányával.

„Kinek az életében ne tárulkozott volna fel egyszer a szerelem csodálatos, lelkünk mélyén őrzött titka? – Bárki légy is, ki a jövőben olvasni fogod e lapokat, elevenítsd fel életed legtündöklőbb időszakát, lásd még egyszer a bájos nőt, magát a szerelem szellemét, ki közeleg feléd. És ekkor úgy hiszed, hogy csakis őbenne ismersz magadra, magasabb létedre. Emlékszel még, hogyan beszéltek róla a zúgó források, a suttogó bokrok, a kedveskedő esti szél? Látod még, ahogy a virágok ragyogó, barátságos tekintettel néztek rád, és elhozták neked üdvözletét, csókját? – És aztán eljött ő maga is, és mindenestül csak a tiéd akart lenni. Te pedig izzó epekedéssel ölelted, és eloldozván a földtől, áhítatos vágyakozással kívántál fellángolni. – Ám a misztérium nem teljesedett be, egy sötét hatalom erőnek erejével visszahúzott a földre, amikor fel akartál szárnyalni vele az ígéret messzi, földöntúli világába. Mielőtt még reményleni merészeltél volna, elveszítetted; elhalt minden szó, minden hang, és csupán a magányos ember reménytelen siráma sóhajtozott iszonyatosan a sivár pusztaságban.”

„Bizonnyal rettenetesek ifjúságom bűnei és vétkei, de a Boldogságos Szűz és Szent Rozália közbenjárása megmentett az örök kárhozattól, és megadatott, hogy már földi életemben megtapasztaljam a gyehenna kínjait, amíg ki nem szárad a bűnös nemzetség fája, és nem terem több gyümölcsöt. Szellemi erőknek parancsolván lehúz a földi teher, és bár sejtem a sötét jövő titkát, elvakít az élet csalárd színpompája, és a bamba szem belezavarodik a szétfolyó képekbe, és nem képes felismerni az igaz, benső megformáltságot! – Gyakran megpillantom a szálat, melyet a sötét hatalom lelkem üdve ellen lázadozva egyre csak fon, és balgatagon azt hiszem, hogy megragadhatom és elszakíthatom. De tűrnöm kell, és hívő, jámbor lélekkel kitartó, töredelmes bűnbánattal el kell viselnem a kínt, melyet azért róttak rám, hogy bűnhődjem gaztetteimért.”

Korabeli félvászon kötésben, a kiadói boríték felhasználásával.