„Mint mély, sűrű és magas erdőben, úgy vész el valaki örökre egy filozófiai rendszerben.” Csodatévő Szent Gergely

A könyv elsősorban arra a két kérdésre keresi a választ, hogy az első keresztény gondolkodók miért és miképpen vitatkoztak a szkeptikus filozófiával, illetve milyen antropológiai-ismeretelméleti kiindulópontból és milyen apologetikai célkitűzések érdekében alkalmazták a szkeptikus érveket. Az egyházatyák jelentős része amellett, hogy bírálta a szkeptikusokat, alkalmazta is érveiket mind a keresztény hit védelmére a filozófiai indíttatású kritikával szemben, mind a pogány filozófia hirdetett racionalizmusának leleplezésére. Emellett nem egy gondolkodó, túl azon, hogy apologetikus eszközként használja a szkeptikus érveket, valamiféle belső affinitást is mutat a szkepticizmus iránt, másokat pedig világképük lényegi vonásai rokonítanak ezzel az irányzattal.