Ki az áruló? Václáv Jásek, a huszita harcos, Jan Zsitomir, az egykori diák, később császári zsoldos, Eusebius püspök, vagy a Tábor-hegyi szegény paraszt?
Az író őket idézi éjszakai órákon, velük beszélget, vitatkozásukat hallgatja.
Ki az áruló? Vagy kik az árulók? Az olvasónak kell eldönteni. Segít hozzá az író? Igen. Pedig nem mond ítéletet az árulók felett, de félreérthetetlenül kimondja, kinek van igaza. Nem lehet másé az igazság, csak azé, aki nem is kevés hibával és tévelygéssel, mégis őszintén a népet kívánja szolgálni. Minden más álláspont és magatartás objektíve árulás; legyen az elfordulás a haladás ügyétől, önzés, hedonizmus a szeretet nevében, vagy értetlen belenyugvó passzivitás.
Sánta Ferenc a Húsz óra c. nagysikerű regénye után nem történelmi művet alkotott. Írása nagyon is a máról szól, mai életünkről, gondjainkról beszél.