Az Asztalizene helyszíne egy White Box nevű, törtfehérben játszó, elegáns budai étterem, az ország közepének a közepe, ahol „Tavaly mindenki meghalt”. Térey János drámájának ideje pontos, meghatározza a történelemmé lett tragikus tűzijáték, a kétezres évek közepén vagyunk. Szereplõi harmincas-negyvenes éveikben járó nők és férfiak, kilenc nárcisztikus ember, akik kapaszkodókat keresnek egymásban, a munkájukban, a művészetben vagy a pénzben. Győző, az étterem tulajdonosa gyűjti maga köré őket, munkaadóként, barátként, feleségként, szeretőként vagy vendégként, kit mire talál alkalmasnak. Csak lassan lesz számára nyilvánvaló, hogy a viszonyrendszerben, melyben magának szánja a főszerepet, mások szemében ő a mellékszereplő. A sebész Kálmán, és felesége, az ügyvéd Alma közé látszólag Delfin, az operaénekesnő furakodott be, akinél mindegyik férfi kiköt ideig-óráig, hogy aztán megvethesse őt. Noha neki még szíve is van – bár úgy tesz, mintha nem volna –, és ez alatt a szív alatt hordja Győző vagy Kálmán gyermekét. A White Box akvárium, a törzsvendégek életének villódzó tere, mely magába vonzza a kintet, a nagyobb összefüggések hálózatát, így lesz az Asztalizene vér nélküli korképe a magyar újközépréteg világának.