Körülvágott példány. Az Aranysárkány (1925) Kosztolányi egyik legszebb, legtöbb rétegű regénye, amely a huszadik század első harmadában, egy fojtogató légkörű kisvárosban, Sárszegen játszódik. A mű egy humanista ember tragédiáját ábrázolja, Novák Antalét, matematika-fizika szakos, szabadelvű, következetes tanárét, aki keresi, de nem erőlteti a kapcsolatot a tanítványaival. Az arany középutat képviseli katonás és fegyelmezni képtelen kollégái között. A fiúk szeretik, bár félnek is tőle valamennyire – hol „jópofa”, hol „nevetséges” alakja állandó figyelmük tárgya. Novák a magánéletben kevésbé magabiztos: negyvennégy évesen már hat éve özvegy, és egyedül neveli tizenhét éves, igen rapszodikus természetű lányát. Regényében nemcsak a főhős vívódását, hanem a mellékszereplők jellemét, vélekedését is pontosan ábrázolja. Megteremti az iskola atmoszféráját (az iskolaszagot, a diákcsínyeket, a vizsga előtti rettegést és fogadkozásokat), a tavasz, a fiatalság légkörét.