A kötet az egyetemi és főiskolai történelem szakok kötelező irodalmi anyaga. Fernand Braudel (1902-1985) a XX. század második felének egyik legjelentősebb, legnagyobb hatású történetírója, akinek munkássága az elmúlt évtizedekben meghatározó befolyást gyakorolt az európai és az amerikai történészekre. Világhírű munkájának első részében a szerző az összehasonlító történetírás keretében az egész világ XV-XVIII. század közötti életéről rajzol fel szinkronikus képet. Könyvét olyan témák demográfia, lakás, energia-források, technika, közlekedés, pénz, városok, stb. együttes tárgyalása jellemzi, amelyek a hagyományos történetírás margójára szorultak, vagy egymástól elszigetelten, külön-külön kerültek feldolgozásra. Európa-centrikus látásmódunk szemszögéből feltétlen újdonsága a könyvnek Braudel rendkívül tág látóköre: a vizsgált jelenségeket világméretekben veszi szemügyre; az anyagi műveltség kínai vagy amerikai megnyilvánulásait éppúgy ismerteti, mint az európait. Ez a mű a középkor és kora-újkor mindennapjainak rekonstrukciója. Enciklopédikus ismereteket nyújt arról, hogy mit ettek, ittak akkor az emberek, milyen betegségek sújtották őket, hogyan laktak, öltözködtek, közlekedtek valójában hogyan éltek. Braudel példázza, hogy a történetírás nemcsak tudomány, hanem irodalmi műfaj: a szerző újrateremti, megformálja letűnt korok hangulatát és embereit, széles forrásbázison alapuló hatalmas anyagát érdekfeszítő módon, franciás szellemességgel adja elő; könyve regényként olvasható. A kötet mondanivalóját értékes képanyag teszi szemléletesebbé; térképek, grafikonok és a névmutató segítik az olvasó jobb tájékozódását.