Az Álmok, ahogy a címe is mutatja, tematikus kötet. Von Franz hét teljesen elkülönülő írásban mutatja be álomfejtéseinek eredményeit. Nem magát az álomfejtési gyakorlatot ismerjük meg, sokkal inkább az álom nyers szavaitól az értelmezésig lefutó gondolatmenetet, azokat a gyakran mitikus vagy épp mélylélektani összefüggéseket, amelyek végül egy kerek egészet adva elvezetnek bennünket a megértésig. A könyv különlegessége, hogy nem hétköznapi emberek hétköznapi álmait olvashatjuk, hanem a történelem sorsfordító nagy alakjainak tudattalanjába nyerünk bepillantást: a nagy álmodók között ott találjuk Szókratészt, Hannibált, Descartes-ot és magát Jungot is.

Míg von Franz lépésről lépésre halad egy-egy álom értelmezésével, bemutatja azokat a mítoszokat, gondolatokat, tényeket, amelyek az éppen vizsgált személy tudattalanjára hatást gyakorolhattak. Azaz minden olyan ismeretanyagot, ami az az adott ember világának kollektív tudattalanjából az álomhoz kapcsolódik. Az egyes álomértelmezések nem feltétlenül azt a célt szolgálják, hogy beleskelődhessünk a történelmi nagyságok lelki takarója alá. Sokkal inkább alátámasztásai ezek a jungiánus elméletnek, igazolásai az emberről alkotott elképzeléseknek. Igen, az önfeladás az emberi életben valóban azt jelenti, hogy az ember lelki főfunkciójáról lemond, és egy addig elnyomott mellékfunkciót is működni enged. Például a gondolkodó, racionális ember elkezd az intuíciójára hallgatni. Talán éppen ennek köszönhetjük, hogy a történelemfordító emberek életében az önfeladás, önfeláldozás olyan gyakran megjelenik.