A védőborítón és a táblán Würtz Ádám grafikája.

A Tisza menti kis faluban, Tiszaeszláron, 1882 április elsején az alig 15 éves Solymosi Esztert gazdaasszonya festékért küldte a szatócsboltba; meg is vette a festéket, de soha többé nem került elő. Hogy, hogy nem, elterjedt a faluban és környékén, hogy a kislányt az eszlári zsidók gyilkolták meg, hogy a húsvéti pászkához vérét vegyék. Krúdy kortörténeti regényében megvilágítja a vád százados babonákból, középkori hiedelmekből és rideg gazdasági-egzisztenciális okokból kuszán összefércelt hátterét, majd az 1883-as, hirhedté vált nyíregyházi per lefolyását rekonstruálja a korabeli sajtótudósítások és jegyzőkönyvek alapján. A regény értékét azonban elsősorban nem a dokumentaritás adja, hanem a századvég nyíri életének ábrázolása. Számos anekdotába ágyazva elevenedik meg a vidéki kurtanemesek pusztító világa, a paraszti nyomor és az alakuló polgárság tétova életszemlélete. Krúdy mélyen átélt és minden mozzanatában hiteles képet ad gyermekkora nyírségéről, az ott élő emberekről, gondolkodásmódjukról, s ez elfeledteti a tények helyenkénti vázlatos bemutatását.