Loos, Volker : A templomos lovagrend története. A keresztes hadjáratok korának krónikája.

A templomos lovagrend egy 1118-ban, keresztes lovagokból szerveződött társulásból, a Szentföldön alakult. Hugues de Payns vezetésével kilenc keresztes lovag elhatározta, hogy életét a Szentföld zarándokai védelmének szenteli. Krisztus szegény lovagjainak: Pauperes Commilitorum Christi nevezték magukat, ezzel is utalva kezdeti szegénységükre és elhivatottságukra. A lovagokat - sorukban üldözött katárokkal - II. Balduin jeruzsálemi király vette pártfogásába, aki Jeruzsálemben, az egykori Salamon-templom egy szárnyát adományozta nekik. Lakhelyük után nevezték őket a Templom lovagjainak, vagy egyszerűbben templomos lovagoknak: Fratres Militiae Templi. Az 1128-as Troyes-i zsinat eredményeként jött létre a latin nyelvű rendi szabályzat, amelyet később újabb kiegészítések követtek egészen a XIII. század második feléig. Clairvaux-i Szent Bernát reguláit használták, melyet Liber ad Milites Templi de laude novae Militiae címen foglalt írásba. A pápa kivette a rendet a püspökök joghatósága alól, felmentette őket a birtokaik után járó egyházi tized fizetése alól, és engedélyezte számukra templomok építését, káplánok választását. Ehhez hasonló kiváltságokat ekkoriban csak a ciszterci rend élvezett, illetve később a magyarországi pálosok. A rend előbb a Francia Királyságban, majd Angliában talált támogatókra, aztán elterjedt német és spanyol területeken is. A XII. század második felétől kezdve pedig Közép-Európa királyságaiban is otthonra találtak a lovagok.