Kristó Gyula : A székelyek eredete

Kristó Gyula munkája a magyar történettudomány egyik örökzöld témájának, a székely eredetkérdésnek a feldolgozására vállalkozik. Szemben az eddigi kísérletek legtöbbjével, a szerző nem egy szempont alapján foglal állást a kérdésben, hanem nyolc különféle megközelítést alkalmaz. Etimológiai, őstörténeti, néptörténeti, hadtörténeti, társadalomtörténeti, régészeti, nyelvi-nyelvjárási és névtani, végül pedig egyház- és településtörténeti adatok megtárgyalására kerít sort. Vizsgálatai meglehetősen egységesen arra az eredményre vezetnek, hogy a székelyek eredendően belső-ázsiai eredetű, török nyelvet beszélő, lovasnomád nép volt, és egy kis csoportjuk többszörös népelválás után csatlakozott a magyarsághoz a IX. század első felében. A kötet felvázolja az Erdélyen kívüli székely népcsoportok és a XII. század végétől Erdélybe került székelyek történetének eltérő vonásait, és azokat mélyen beleágyazza az Árpád-kori Magyarország általános viszonyaiba, tanúságot szolgáltatva ezáltal, hogy a székely eredetkérdés csakis komplex módon, tágabb steppei és kárpát-medencei magyar összefüggéseiben tárgyalható. Végső megállapítása szerint török eredet nélkül egyáltalán nem lettek volna székelyek, magyar eredet nélkül viszont semmiképpen sem lennének ma székelyek.