Szemjonov, Julian : A Stirlitz-dosszié

A regény főhőse Otto von Stirlitz látszólag magas rangú SD-tiszt (Sicherheitsdienst, az SS biztonsági szolgálata), az RSHA, a Birodalmi Biztonsági Főhivatal VI. hivatalának (SD-Ausland, azaz a hírszerzés) vezető beosztottja, SS-Standartenführer (ezredes). Káderjellemzése szerint "valódi árja, jelleme északnémet, kitartó (...) A birodalom ellenségeivel könyörtelen. Kitűnő sportember, Berlin teniszbajnoka. Nőtlen, kompromittáló kapcsolatra nem derült fény. Viseli a Führer érdemérmeit és a birodalmi SS-vezető kitüntetéseit."
Ám Stirlitz voltaképpen szovjet felderítő, eredeti neve Makszim Iszajev őrnagy, fedőneve Justas, aki folyton a lebukás szélén egyensúlyozva kulcsfontosságú információkkal látja el Moszkvát, és sorban elszabotálja látszólagos munkaadói és felettesei operatív akcióit.

A fekete-fehér történelmi alakokhoz és - az ehrenburgi hagyományokhoz méltóan - bestiális szörnyetegként bemutatott német és náci karikatúrafigurákhoz szokott olvasó számára meglepően differenciáltan ábrázolja történelmi szereplőkről mintázott kulcsfiguráit, Bormannt, Müllert, Kaltenbrunnert, Schellenberget. Az olvasót megragadja az is, ahogy Stirlitz, a szovjet felderítés Oblomovja folyton meditál, és parttalan belső monológokba bonyolódik. Bár ezek tartalma korántsem mindig érdekfeszítő, a szerző néha módfelett tanulságos, sőt néha kifejezetten szórakoztató (valós vagy valótlan, édesmindegy) információmorzsákat bír elhullatni Goebbels szerelmi kapcsolatairól, Göring szokásairól vagy Heydrich felmenőiről. A belső monológ módszerét ráadásul a főszereplőn kívül kiterjeszti ellenségeire, a náci vezetőkre, akik így - kielégítve a nagy bűnösök legbensőbb titkait firtató olvasói kíváncsiságot is - hirtelen maguk is gondolkodó, ravaszkodó, kombináló egyéniségekként tűnnek fel, az évtizedes dehumanizáló propaganda után hirtelen visszanyerik gyarló, bár kétségtelenül dimenzióhiányos ember mivoltukat - elvégre bűnösök is csak emberként lehetnek.