Guernicával, a Condor-légióval, Hemingwayjel, Orwell-lel, a Nemzetközi Brigádokkal, Federico García Lorca halálával a spanyol polgárháború a XX. századi történelmi mitológia része lett, s ezért is igaz, amit Beevor, a kiváló angol történész könyve bevezetőjében ír: "A spanyol polgárháborúnál meggyőzőbben semmi sem bizonyítja, hogy a történelmi tárgyú vitákban nem lehetséges megfellebbezhetetlen ítéletalkotás." S bár tudatában van annak, hogy ő sem lehet kivétel (azaz nem tud tökéletesen előítélet-mentesen közelíteni a témához), könyve mégis kiváló példája annak, hogyan lehet egy roppant összetett történelmi eseményt minden oldalról megvizsgálni. Beevor, miközben - főként a polgárháború katonai-hadászati vonatkozásaira és legnagyobb csatáira koncentrálva - világos és áttekinthető eseménytörténetet ad, elsősorban a spanyol polgárháború különféle sematikus ábrázolásai ellen hadakozik. A konfliktusban részt vevő valamennyi erő gyökereit, társadalmi beágyazottságát, politikáját, propagandáját elemzi, eloszlatva mind a jobb-, mind a baloldali mítoszokat, s bemutatva mindkét oldal kegyetlenségeit.
Spanyolország 1936 és 1939 között bizonyos értelemben a második világháború első nagy hadszínterét jelentette - főként a németek, olaszok és szovjetek számára olyan kísérleti terepet, ahol új fegyvereiket és katonai doktrínáikat kipróbálhatták, s ahol már olyan atrocitások zajlottak, amelyek előrevetítették a második világháború borzalmait. E jelentősége ellenére magyarul még nem jelent meg objektivitásra törekvő, kiegyensúlyozott munka a spanyol polgárháborúról: e hiány pótlásához járulhat hozzá Antony Beevor könyve.