Utmutatás a sakkjáték megtanulására
2., bővített kiadás

A sakkjáték eredete, fejlődése.
Hajdanában nem úgy játszották a sakkot, mint ma. Sok alakuláson, változáson ment keresztül, míg a mai magas fokot elérte. Aligha ismernének rá föltalálói: Sissa és Nas'r bölcsek, kik a monda szerint csekély 18,446,744,073,709,551,515 szem búzát kértek találmányukért. A bölcsek okosságát bizonyítja az az ügyesen kigondolt forma, mellyel kérésüket elfogadhatónak, sőt csekélynek tüntették föl. A monda szerint az első mezőre egy szem búzát, a másodikra kettőt s így tovább minden következőre, a megelőző kétszeresét kérték.
A fejedelem, kinek a játékot felajánlották, beleegyezett a jutalmazásba s ugyancsak bámult, mikor megtudta, hogy az egész földkerekségen nem terem annyi búza, amennyi a bölcseknek járna. A fejedelmet zavarából udvari bolondja segítette ki: „Nem birod beváltani igéreted? Csekélység, nevezd őket barátaidnak s boldogok lesznek!" (Valószínű, hogy a monda semmi összefüggésben sincs a sakkjáték eredetével s csakis a fejedelmi kegyvadászokat gúnyolja.)
Újabb kutatások azt bizonyítják, hogy az V. század előtt a sakkjáték teljesen ismeretlen volt. Kr. u. 550-ben, a sakkjátékhoz hasonló játékkal ismertették meg a hinduk a perzsákat. A név is a hindu csaturang a szóból formálódott a perzsa Shatranj-á. A perzsáktól az arabokhoz került. A legrégibb megbízható forrás, mely a sakkjáték eredetét kutatóknak rendelkezésre áll, az arab el-Dsahiz (+868) játékokat tárgyaló irata.
Tulajdonosi névbélyegzésekkel.