Shiels, Duncan : A Rajk fivérek

A huszadik század közép-európai történelme külső szemlélő számára regényszerű fordulatokban és emberi sorsokban gazdagon árad. Sokan megpróbálták már megragadni ezt a teljességet, amely azonban ellenáll az egyszerűsítő bemutatásnak. A külső szemlélő és az újabb próbálkozó ez esetben Duncan Shiels angol újságíró volt, aki a nyolcvanas évek közepén párizsi állását föladva érkezett Magyarországra, hogy közelről láthassa egy rendszer utolsó éveit. Lelkiismeretes oknyomozó újságíróként tanulta a magyar történelmet, és rábukkant egy olyan cselédtörténetre, amely foglalata lehet Magyarország egy évszázados történetének. Úgy gondolta, hogy a székelyudvarhelyi Rájk József csizmadia és tizenegy gyermeke, akik már a Rajk nevet használták, csodálatos mélységben képviseli Magyarországot, hiszen a felemelkedéstől az elszegényedésig, az önérzetes erdélyi magyarságtól a megnyomorított kisebbségi sorsig minden változat megtalálható benne. Politikai színtéren pedig a legnagyobb ellentét is: Rajk Endre a nyilas kormányban vállalt tisztséget, Rajk László, a későbbi kommunista belügyminiszter pedig elkötelezetten harcolt az ellen a rendszer ellen, amelyet bátyja a végsőkig védelmezett. A szerző tizenöt évi munkával tárta fel a családi történetet, középpontjában azzal a perrel, amelyet sztálini mintára folytattak le Rajk László ellen. A politikatörténetet azonban páratlanul érdekessé az teszi, hogy a rendszerváltások egy családon belül történnek meg, egy olyan családon belül, amelynek összetartó ereje még a szemben álló nézeteket is elviseli, hiszen Endre a szó szoros értelmében megmentette a nyilas bíróság előtt álló László életét, aki hasonló gesztust tett, amikor erre módja nyílt.