Halecki, Oscar : A nyugati civilizáció peremén - Kelet-Közép-Európa története

Sorozat: Europica Varietas.

Az első világháborút lezáró Párizs környéki békeszerződések átrajzolták Európa térképét; több új "nemzetállam" kezdte meg önálló politikai életét, bizonyítva, hogy vitathatatlan részük van a kontinens szerveződésében, szemben az eddig elfogadott történelmi megközelítéssel, amely (elsősorban a nagyhatalmaknak tulajdonítva jelentőséget) gyakran Nyugat-Európát azonosította Európával. Oscar Halecki lengyel származású amerikai történész 1952-ben megjelent munkája ennek az általa - jobb híján - Kelet-Közép-Európának nevezett régiónak egységes politikatörténeti megközelítésére tett kísérletet. ; A szerző a II. világháború tanulságaira is tekintettel, az immár "atlanti közösséggé" bővült Európa általános létfeltételeként összegzi a régió népeinek történetét. Célja, hogy a történettudomány eszközeivel tisztázza annak a térségnak a jelentőségét, amely népeinek sok közös "élménye" ellenére sem alkotott földrajzi vagy történelmi egységet. A tanulmány röviden bemutatja a térség korai történelmét és elsősorban a néprajzi háttérre koncentrál anélkül, hogy bármiféle faji értelmezésnek teret engedne. Elemzi a szlávság letelepedését és kapcsolatait Európa különböző népeivel; a nem szláv népek (balti népek, magyarok, románok) jelentős szerepét; és Kelet-Közép-Európa története egyik legvitatottabb problémájaként tételezi a magyar-román ellentétet, amely a román kontinuitás-elmélet miatt alakult ki. A részletes elemzés a második fejezettől kezdődik. A szerző nézete szerint ugyanis a késő középkor, különösen pedig a reneszánsz teremtette meg Nyugat-Európa és a nevezett térség népeinek kulturális egységét. Azt az egységet, amely kiemelt jelentőséget ad a nemzeteknek, amelyek a középkorban - és azóta is - a német és a bizánci (vagy orosz) birodalmak között éltek: hol önállóan, hol ezekhez a birodalmakhoz kapcsolva. A kötet a második világháborút követő időszakig, az ötvenes évek kezdetéig tekinti át a politikai történéseket. A különböző nemzetek történetét a főbb politikai eseményekhez (pl. krími háború, balkáni háborúk, I. és II. világháború szövetségi politikája, különböző békekötések, a jaltai konferencia stb.) kapcsolja, és ez a politikatörténet adja a keretét és egyben előfeltételét is a régió kulturális, társadalmi és gazdasági problémáinak megértéséhez. A nyugati civilizáció peremén nemcsak a szerző kutatásait foglalja össze, de szintézisét is adja Kelet-Közép-Európa vezető történészei korabeli munkáinak (a magyar "anyag" között találkozhatunk pl. Marczali Henrik, Hóman Bálint, Kosáry Domokos, Teleki Pál, Jászi Oszkár nevével), valamint Halecki ifjúkori tapasztalatainak. Könyve egyszerre tankönyv és nagyívű értekezés, amely elfogulatlanul próbál választ adni arra, meddig terjeszkedett keleti irányba a Nyugat civilizációja, hogy ebben mekkora szerep jutott a térség nemzeteinek (köztük a történelmi Magyarországnak), és hogy miért nem lehetséges bármiféle egészséges hatalmi egyensúly a kontinensen Kelet-Közép-Európa népeinek - a történelmi távlatokban gyökerező és nem "újkeletű" - függetlensége, önrendelkezése nélkül. ; A téma irodalma az elmúlt több mint 40 év alatt meglehetősen földuzzadt, a nemzeti-nemzetközi történeti kutatások igazolták vagy meghaladták Halecki nézeteit. Az újabb szempontok azonban nem vitathatják el azt az érdemét, hogy először kísérelte meg a kontinens egyik legvitatottabb régióját visszahelyezni Európába. A bibliográfiával, személy- és földrajzi névmutatóval, valamint a térség uralkodó dinasztiáinak genealógiai táblájával kiegészített kötet - ha késve is, de - kiegészíti a hazai szakirodalom e témával kapcsolatos szempontjait.