Gelléri Andor Endre tizennyolc éves, amikor Mikes Lajos már kész írónak látja, és hamarosan Osvát Ernő, a legfőbb tehetségfelfedező kitárja előtte a Nyugat kapuit.
Nagymosoda című regényét Kosztolányi ugyanolyan elragadtatással üdvözli, mint Bálint György, majd Szabó Lőrinc és Halász Gábor. Füst Milán kezdettől fogva felfigyel rá, és atyai szeretettel kíséri végig tragikusan rövid életútján.
A Nagymosoda egyébként nem igazi regény. Gelléri ugyan világéletében regényeket akart írni, de alkatilag novellista volt. Ez az egyetlen regénye is kitűnő, reális-látomásos novellák füzére, mint ahogy élete végén töredékben maradt önéletrajz-regénye, az Egy önérzet története sem nagy lélegzetű, nagy összefüggéseket ábrázoló cselekménysor, hanem remekmívű életképek szeszélyes láncolata, amelyből kevesebb adatot tudunk meg az önéletrajz-íróról, mint ha nyomon követjük novelláit.

A címlapon tulajdonosi bélyegzéssel.
Fűzve, kiadói borítékban.