Az ismert író fél évszázad történetét (a század eleji boldog békeidőktől a második világháború végéig) átívelő családregényének főhőse egy lengyelországi zsidó család, a Moszkát família. Az ő színes, kalandos történetük elevenedik meg Singer regényének lapjain; tagjainak kacskaringós életútja, közös sorsa, mindennapjaik, gondjaik, reményeik, félelmeik és mindazoknak a vegyes érzéseknek és érzelmeknek a kavalkádja, mely a történelem e vérzivataros időszakában elkísérte őket. Az író érzékeny szemmel kíséri sorsukat, melybe nem tudnak beletörődni, lázadnak ellene mindahányan a maguk módján. A varsói gettóig vezető útjuk során mindannyian bizonyságot tesznek kitartásukról, tehetségükről, bátorságukról, reményt adó leleményességükről, miközben életük valójában keveset változik: a család idősebb tagjai bölcsességet nyernek, a fiatalabbak megtapasztalják a szerelem és a féltékenység minden kínját; lassan meghozva számukra is azt az egyszerű felismerést, hogy az emberi természet a sorsfordító helyzetekben sem változik szinte semmit. Az olvasó előtt, akárha egy megsárgult fotót nézegetnek, minduntalan előtűnnek egy tragédiákkal terhes időszak jelenetei, színképei, rendkívüli hangulati intenzitással. Az olvasó gyakran úgy érzi, maga is ott menetel regénybeli sorstársaival a gettó felé vezető úton, s megpillantva a lehangoló barakkok szürke egyformaságát, őt is ugyanolyan érzés keríti hatalmába, mint a táborba megérkező társait.