Loszev, Alekszej : A mítosz dialektikája

A nagy orosz tudós (esztéta, filológus, filozófus elsősorban talán mítoszkutató és -teoretikus) egyik főműve a most magyarul is napvilágot látott A mítosz dialektikája című monográfia. A mű először - megcsonkítva - 1930-ban jelent meg, közvetlenül utána szerzőjét le is tartóztatták. Alapműről van szó, elsősorban természetesen a mítoszkutatás alapművéről, de egyúttal annak a nagy nemzetközi vallásfilozófiai, a prelogikus és mágikus világképet kutató irányzatnak az alapművéről is, amelynek nagy nevei Lévy-Bruhl, Eliade, Northrop Frye, később Lévy-Strauss. Loszev e világnagyságokkal egyidőben (némelyiküknél jóval korábban) tett eredményes kísérletet arra, hogy a mítoszt, az emberiség különböző mitológiáit ne a tudományos gondolkodás, ne a racionalista filozófia oldaláról (és fiktív magaslatáról) tekintse, hanem önelvű magyarázatát nyújtsa, amely egyúttal azt is jelenti, hogy mintegy rehabilitálja a mitologikus gondolkodást, a mítoszképző és -alkotó "logoszt".
Ezen túl a mítosz dialektikájának szabatos kifejtése kulcsot jelenthet a nem diszkurzív jellegű emberi alkotások (művészet, vallás, metakommunikáció stb.) értelmezéséhez, schellingi értelemben vett "tájolásához" is. (Nem véletlenül hivatkozik Loszev ebben a könyvében oly gyakran a német romantika nagy alkotóira.) Loszev mítoszdialektikája természetesen inherensen metafizikai problémákat is magába foglal, persze e vonatkozásban inkább csak utalásai vannak a szerzőnek, és még így is csoda, hogy a munkája a Szovjetunióban - erősen meghúzva bár, de - megjelenhetett.