Catherine Horel nagy, fontos és érdekes vállalkozásba fogott, amikor a lengyel, csehszlovák, osztrák, magyar, szlovén és horvát területek 1815 és 2004 közötti múltjának politika- és eszmetörténeti szempontú áttekintésére vállalkozott.

A politika- és eszmetörténeti szempontokon belül a szerzőt elsősorban a soknemzetiségű térség önazonosságának dilemmája és ehhez kapcsolódóan állami megszervezésének lehetőségei, mindenekelőtt a föderalizmus kérdésköre érdeklik. Ebből adódóan munkájában diplomáciatörténeti fejezetek váltják egymást a politikai ideológiák elemzésével, a pártok történetével, és helyenként társadalom-, illetve mentalitástörténeti megfigyelésekkel. Mindezt nem német alapossággal, a szakmonográfiákra jellemző fegyelmezett logika, alaposság és gazdag forrásfelhasználás tradícióit, hanem az angolszász és a francia esszéirodalom könnyedségének, merészen asszociatív építkezésének, oldott hangvételének és szelektív forráshivatkozásainak a hagyományát követve adja elő.