1879-ben jelent meg az első sajtóközlemény, amely felfedte a titkot: ki árulta el 1853-ban Kempen bécsi "rendőrminiszternek", hol kell keresni a Szemere Bertalan által 1849 augusztusában elrejtett magyar királyi koronaékszereket. Wargha István, Kossuth egykori közeli munkatársa volt az, aki a titok nyomába szegődött, és kiszolgáltatta a Szentkoronát a többi koronaékszerrel együtt. A jelen könyv borítóján Johann Kempennek, a bécsi Legfelsőbb Rendőri Hatóság vezetőjének (aki hivatali működése egyik legnagyobb eredményének a Szentkorona megtalálását tekintette) az ezzel az eseménnyel összefüggésben készült sétabotja látható, melyet 1856-ban csináltatott a magyar koronaékszerek rejtekhelyén található egyik fa ágából. Wargha István az 1850-es évtized első éveiben a császári rendőrség legeredményesebb rendőrinformátora volt, a rendőrség szinte valamennyi "nagy fogása" az ő tevékenységének volt köszönhető. Éppen azért lehetett oly eredményes, mert - kettős ügynökként tevékenykedve - egyúttal a magyarországi forradalmi szervezkedés buzgó munkása is volt. A jelen kötetben kerül sor először e különös sorsú ember pályaképének megrajzolására.