Cicero egy olyan művének lefordítása, amely eddig még nem jelent meg magyar nyelven, önmagában is üdvözlendő teljesítmény. Hoffman Zsuzsanna ezen felül jó érzékkel választotta ki Cicerónak éppen a jóslásról (De dicinatione) című munkáját – gondoljuknk csak a jüslás különféle formái, a horoszkópok, egyáltalán az irracionális témák iránt manapság mind elevenebb érdeklődésre. Nyilván számos olyan olvasó akad, aki kíváncsi arra, hogy volt ez a „régi görögöknél, rómaiaknál”?

A munkában Cicero ismerteti, szembeállítja egymással a különböző görög filozófiai irányzatokat a jóslásra vonatkozónézeteit, a jóslatkérés különféle módozatait. Előadása számos -elsősorban római – történelmi példát ad elő ezek illusztrálására ; egyúttal kísérletet tesz a latin filozófiai műnyelv megteremtésére.

A latin nyelvű próza legnagyobb mesterének fogalmazása, stílusa ezúttal kétségtelenül nem mindig olyan gördülékeny, mint például beszédeiben, szónoklati műveiben. Ennek oka, mint jeleztem, a görög fogalmaknak megfelelő latin terminológia kialakulatlansága, továbbá a téma, a tárgyalt görög filozófiai elméletek bonyolultsága, amelyeket a nagy Arpinumi helyenként csak némi körülményességgel tudott visszaadni, s -valljuk be – olykor elméleti nehézségei is lehettek.