Sorozat: Értekezések a történeti tudományok köréből 63.

A szerző ebben a tanulmányban ˝A jogtudó értelmiség a Mohács előtti Magyarországon˝ címmel a közelmúltban megjelent könyvének nemzetközi hátterét rajzolja meg. Ezúttal is azt a kérdést veti fel, kik voltak a középkor ˝jogászai˝, mi volt a szerepük a társadalmi, jogi és politikai életben. A szerző szerint az európai kezdet: a klerikus vagyis az egyház kenyerén élő, liturgikus szolgálatot teljesítő, de a századok során mindinkább ˝hivatalnokká˝ váló értelmiségi, aki mellesleg a jogászi feladatokat is ellátja. A jogi oktatásnak is a klerikus sokoldalú képzésében, az akkori ˝bölcsészeti˝ képzésében van a gyökere. Ebből kiindulva bontja ki a szerző a társadalmi munkamegosztás menetét az értelmiségen belül: a papok, jogászok, politikusok szétválását.