categories
- Traffic and Vehicles Catalogue
- socreal.catalog
- Advertisement Catalogue
- Photo Catalogue
- Chinese and Japanese Catalogue
- New Holy Card Catalogue II.
- 12 interesting old books
- Books
- Logic Puzzles
- Child Rearing
- Albums
- Speleology
- Mining
- Bestseller
- Bibliography
- Mode, mode history
- Other
- Eroticism
- Essay
- Ethology
- Esoteric books
- Biography
- Fantasy
- Philosophy
- Geography
- Gastronomy
- Alpinism
- Hobby
- Humour
- Foreign Language Books
- Children's books
- Informatics
- Literary History
- Informing
- Law
- Calendar
- Gardening
- Comics
- Needlework, Embroidery
- Classical Philology
- Communication
- Book history, typography
- Economy
- Criminalistics
- Lexicons, Handbooks
- Horse, riding
- Media
- Bee-keeping
- Military, Ordenskunde
- Miniature books
- Arts
- Ethnography
- Philately, Numismatics
- Linguistics
- Orientalism
- Medical books
- Pedagogy
- Psychology
- Politics
- Archeology
- Old pulp fiction
- Rhetoric
- Promotion
- Science Fiction
- Sports
- Literature
- Social Psychology
- Sociology
- Entertaining Literature
- Dictionary, Language books
- Social science
- Technical books
- Cartography
- Natural Sciences
- Incomplete
- History
- Newspapers, Magazines
- Hunting
- Religion
- Bibliophil
- Antiques
- Engraving
- Maps
- Photos
- Antique Papers, Small Prints
- Posters
- Circus
- Modern Graphics
- Socialist Realism
- NER Propaganda
- Others
cart
Cart is empty
You've not logged in
Lagerkvist, Pär ; (Kondor Béla) : A hóhér / A törpe / Barabás
- description
- additional information
A kötetet Kondor Béla illusztrálta.
Középkori kocsmában ül a hóhér, bíborvörös ruhában, kezében a pallos, és issza sörét, amely „minőségi áru”, hiszen a hordóban egy kivégzett tolvaj ujját áztatták. Körülötte pezseg az ivó élete, adomákat mesélnek, de mindenki szorongással nézi a hóhért. Aztán változik a szín: a hitleri Németországban fasiszták ütik a néger zenészeket, egymást is gyilkolják, és áhítattal köszöntik a körükben időző hóhért. A Nobel-díjas svéd költő (szül. 1891) második kisregényének színtere Itália egyik fejedelmi udvara, amelynek életéről egy törpe számol be. Ő csak kiszolgálója kegyes urának, a bort töltögeti a fejedelem és a vendégek kupájába, de közben mindent lát: cselszövést, szerelmet, háborús készülődést, pestist és börtönt. Színpompás kép alakul ki a reneszánsz fejedelmi udvarról, amelynek életébe a törpe is beleszól: néha mérgezett bort tölt, ártatlan szerelmesek halálát okozza, reszket a háborúért, emberek híján törpéket gyilkol. Ki ez a törpe? Torz ember? Vagy az örök rossz? Barabás megmenekült a kínhaláltól: helyette Jézust feszítették meg. Bűntudat gyötri, pedig ártatlan, útonálló lesz, ólombányába kerül rabszolgának, Rómába viszik, ahol tébolyában házakat gyújt fel, ezzel vélvén segíteni a Megfeszített híveinek. Végül beteljesedik sorsa: őt is keresztre feszítik, de társai kiközösítik, utolsónak, magányosan szenved ki azért az istenért, akit mindig is gyűlölt. Ezért a regényért az írót 1951-ben Nobel-díjjal tüntették ki.
Középkori kocsmában ül a hóhér, bíborvörös ruhában, kezében a pallos, és issza sörét, amely „minőségi áru”, hiszen a hordóban egy kivégzett tolvaj ujját áztatták. Körülötte pezseg az ivó élete, adomákat mesélnek, de mindenki szorongással nézi a hóhért. Aztán változik a szín: a hitleri Németországban fasiszták ütik a néger zenészeket, egymást is gyilkolják, és áhítattal köszöntik a körükben időző hóhért. A Nobel-díjas svéd költő (szül. 1891) második kisregényének színtere Itália egyik fejedelmi udvara, amelynek életéről egy törpe számol be. Ő csak kiszolgálója kegyes urának, a bort töltögeti a fejedelem és a vendégek kupájába, de közben mindent lát: cselszövést, szerelmet, háborús készülődést, pestist és börtönt. Színpompás kép alakul ki a reneszánsz fejedelmi udvarról, amelynek életébe a törpe is beleszól: néha mérgezett bort tölt, ártatlan szerelmesek halálát okozza, reszket a háborúért, emberek híján törpéket gyilkol. Ki ez a törpe? Torz ember? Vagy az örök rossz? Barabás megmenekült a kínhaláltól: helyette Jézust feszítették meg. Bűntudat gyötri, pedig ártatlan, útonálló lesz, ólombányába kerül rabszolgának, Rómába viszik, ahol tébolyában házakat gyújt fel, ezzel vélvén segíteni a Megfeszített híveinek. Végül beteljesedik sorsa: őt is keresztre feszítik, de társai kiközösítik, utolsónak, magányosan szenved ki azért az istenért, akit mindig is gyűlölt. Ezért a regényért az írót 1951-ben Nobel-díjjal tüntették ki.