V. évfolyam 1-52. szám, 1894. jan. 7-dec. 30.

A 19. század utolsó éveiben két új irodalmi és közéleti hetilap tűnt fel Magyarországon: A Hét és az Új Idők. Hamarosan elhomályosították s némileg háttérbe szorították a középosztály népszerű családi lapját, a Vasárnapi Újságot.
A Hét az új szellemű polgári irodalom központi lapjaként jelent meg, mely a művelt nagyvárosi értelmiséghez, valamint a városi– és vidéki– középosztály olyan tagjaihoz szólt, akik érdekeltek voltak a politikai és társadalmi, közéleti ügyekben, ideértve (többnyire) a nőket is.
A Nyugat a 20. század legmeghatározóbb magyar irodalmi folyóirata. Alapítói, első szerkesztői és kötői-írói között A Hét szellemi bázisát is alkotó magyar-zsidó irodalmárok, kritikusok, írók és műértők is jelen vannak, nem-zsidó pályatársaikkal, alkotótársaikkal egyetemben: Osvát Ernő, Ignotus, Fenyő Miksa, Hatvany Lajos, Ady Endre, Kosztolányi Dezső, Babits Mihály, Tóth Árpád, Szép Ernő, József Attila, Móricz Zsigmond, Tamási Áron, Szabó Lőrinc, Radnóti Miklós, Weöres Sándor. A Nyugat fejezi be A Hét küldetését, a magyar irodalom európai, „nyugati” színvonalra emelését.

Korabeli, kopottas félvászon kötésben.

további képek