Debuyst, Frédéric : A hely szelleme a keresztény építészetben

Sorozat: Napjaink teológiája 2.

"Úgy tűnik, hogy a >>tér<< mint szó a tudományokban használt jelentése hatására a 20. század építészeti nyelvezetében nagyrészt mennyiségi és elvont értelmet kapott. Mintha egy semleges kontinuum lenne, amely a funkcionális igényeknek megfelelően tetszés szerint mérhető és vágható, függetlenül a hely adottságaitól. Az >>internacionális<<-nak nevezett építészet annak ellenére, hogy időnként a végsőkig kifinomult, következetesen példázza ezt az irányzatot. Egyéb (elsősorban gazdasági és szociális) tényezőkkel együtt komolyan megsértette a környezetet, meggyöngítve vagy tönkretéve sok-sok >>hely szellemé<<-t.
Mint látjuk, a >>tér<<-rel ellentétben a >>hely<< továbbra is főként egy konkrét, minőségi valóságot jelöl, amely sajátos és semmi mással fel nem cserélhető tulajdonságokkal rendelkezik. A helynek ez a valósága, amely eleve adott az olyan részletek révén, mint a kövezet, a fal, az ablak, az ajtó, talán még megfoghatóbb az olyan együttesekben, mint az utca, a városnegyed, vagy legfőképp a város."