Bodó Mihály : A festészet mint nyelvjáték

Cimabuétól Caravaggióig.

Sorozat: Képfilozófiák.

A tizenöt éve Barcelonában élő festőművész, Bodó Mihály ars poeticája szerint minden kép mögött festészeti analízisek és szintézisek bonyolult szövevénye zajlik. Igazán fontosnak nem egy-egy mű elkészültét tarja, inkább a műhely-élményt keresi munkásságában, mert ez összekapcsolja a jelenleg és valaha élt gondolkodókat. A Képfilozófiák című sorozatban megjelent könyvében is ezt követi: amellett érvel, hogy a képelemzések helyett eredményesebb az alkotói üzenetek olyan megközelítése, amelynél a festményeket és a fényképeket az "absztrakt felépítések és a figurális jelentések kiolvasásához szükséges játékszabályok együtteseként" fogjuk fel, Wittgenstein után egyfajta vizuális nyelvjátékként. A reneszánsz nagy (Giotto, Masaccio, Leonardo, Michelangelo, Raffaello, Caravaggio) és kis mestereinek (pl. Albertinelli, Beccafumi, Pontormo, Rosso Fiorentino) kompozícióit absztrakt elemekre (foltok, vonalak, színek és tónusok) redukálva, ezek nem csupán a figurális tartalmak formai megjelenítései lesznek, hanem maguk a szellemi tartalmak hordozói. A borítón például ún. aránykörzővel méregeti Tintoretto Szent Márk holttestének megtalálása című képét. Ezzel a szerző mintegy új megvilágításba helyezi a vizsgált reneszánsz festészet fejlődéstörténetét, közelebb hozva az olvasóhoz a korabeli festői gyakorlat sajátos gondolkodásmódját. Módszeréből következően a 13-16. századi, főleg itáliai festőműhelyekben kidolgozott absztrakt-figurális struktúrákat összefüggésbe hozza a kortárs festészet, fotóművészet és filmművészet problematikáival. A festészet és képzőművészet iránt behatóbban érdeklődők számára jó szívvel ajánlható a jegyzetekkel, a színes és fekete-fehér reprodukciók, valamint a szerepeltetett művészek neveinek jegyzékével kiegészített kötet.