Eisner, Lotte H. : A démoni filmvászon

A címlapon bélyegzésekkel.

A "démoni filmvászon" a német expresszionista film mozijában található. Démoni alakok lépnek föl itt démoni kisugárzású képsorokban.Siegfried Kracauer Caligaritól Hitlerig című klasszikus filmszociológiai műve mellett Lotte Eisner első ízben 1955-ben megjelent kritikai esszé elemzése is klasszikusa ma már a német filmtörténetírásnak. Lotte Eisner (1896-1983) egyfelől a közelről érintett kortárs személyes élményei és emlékei alapján, másfelől több évtized történei távlatából elemezte a 20-as évek német filmjének színtérképét.Könyvének érzelmi, módszertani, stiláris gyökerei még abba az időbe nyúlnak vissza, amikor 1927-től 1933-ig szerkesztője és kritikusa volt a Berlinben megjelenő Film- Kuriernak.Miután emigrálni kényszerült, az évek múlásával mindinkább mint "elveszett paradicsomra" tekint vissza a huszas évek berlini filméletére. A démoni filmvászon helyenként beleélő expresszionisztikus ihletettséggel és kifejezésmóddal idézi meg a tárgául szolgáló filmeket. Uyganakkor szigorú kritikai szempontokat érvényesít, és a német filmet szorosan a német irodalom és kultúra történetébe ágyazva vizsgálja. Lotte Eisner szemében Murnau és Fritz Lang volt a német film két legnagyobb alakja. Róluk később ír egy-eyg önálló könyvet is. A démoni filmvászont pedig, Pározsban élvén, átdolgozta és bővítette a francia kiadás számára, s 1975-ben már németül is ez a változat jelent meg. A magyar fordítás ennek alapján készült.
Wenders és nemzedéke számára az Amerikában élő Lang s a Párizsban élő Eisner volt annak a német filmnek a még élő két tanúja, amelyet ők folytatni akartak. Eisner is bennük látta a német film feltámadásának esélyét. De különben úgy érezte, mint poszthumusz memoárjának címe mondja: "Valaha volt egy hazám".