Valère Novarina drámaíró, rendező, festő és grafikus második magyarul megjelent könyve A test fényeinél korábbi kötetekből tartalmaz válogatást, de olyan szövegek is olvashatók benne, melyek a magyar kiadás számára készültek, és a L’Envers de l’esprit című kötetben jelennek majd meg franciául, mint például a magyar nyelvhez fűződő személyes viszonyáról írott az Érthetetlen anyanyelv című esszé is. A magyar kiadás két központi gondolat köré épül fel. Egyrészt Valère Novarinának a képpel, a síkkal és a térrel kapcsolatos írásait tartalmazza, másrészt a nyelvhez, a színházi térben cselekvő szóhoz, Igéhez való viszonyát vizsgálja. „Láthatóan gondolkodni a térben: szemmel tartva, üresre éhesen gondolkodni, menni a térbe. A drámával gondolkodni, és a nyelv tüzességével. Nem elfelejteni (azt gondolni), hogy az ész győz és habozik. Azt gondolni, hogy az »én« egy halott marionett, aki szeretné, ha újra mozgásba hoznák. Nem a fogalmak előrehaladásával gondolkodni, nem számozott, numerizált terminusfüzérek építményével, akadozva csak igent és nemet mondani – hanem a nyelv pass(z)ióján keresztülhatolva gondolkodni.”