A Nyugat és a kor vezető lapjainak kritikusai, akik Körmendit a népszerű irodalom szerzői közé sorolták be, nem tévedtek nagyot, hiszen minden túlzás nélkül állítható, hogy saját korában a külföldön az egyik legtöbbet olvasott magyar szerzőről van szó. 1932-ben egy nemzetközi regénypályázaton nyert díjat A budapesti kaland című regényével, amit aztán több mint húsz nyelvre fordítottak le. Ebben a sikerben mindezidáig nem túl sok magyar regényírónak volt osztályrésze, ezért is különösen izgalmas kérdés az, hogy akkor Körmendi miért maradt kívül mégis minden irodalmi kánonon, és miért is feledték el szinte nyomban, amint elhagyta az országot.

A Budapesti kaland 1932-ben jelent meg, ám cselekménye még az első világháború előtti időkből indul, és a nagy világgazdasági válságba torkollik. A regény két szálon fut; az egyik főhős - a később pazar karriert befutott Kádár Antal – még budapesti gimnazista az elején, majd katona a háborúban, és meg kell érnie, hogy szülőhelyét, Dévát, ahol szülei is élnek, elcsatolják az országtól. Szemtanúja továbbá a Tanácsköztársaságnak, de a fehérterror idején már belátja, hogy számára nem teremnek babérok ebben az országban, és továbbáll Bécsbe tanulni. Kalandos, és csak részben romantikus körülmények között mesés vagyonra tesz szert Dél-Afrikában – miközben egykori osztálytársai, a „fiúk” sikertelenül és szegényen tengetik az életüket Budapesten, a felemelkedés minden reménye nélkül. Tipikus kispolgárok, akik jól reprezentálják a kor lehetséges gondolkodás- és viselkedésmintáit, életstratégiáit.
A regény másik szála ebben az időben játszódik: a harmincas évek elején, a világválság okozta depressziós időszakban. Amikor egyre erősebben nyilvánul meg Magyarországon a zsidókkal szembeni ellenszenv, hiszen őket teszik felelőssé a Tanácsköztársaságért, Trianonért, a válságért – vagyis minden bajért, vagy bajnak érzékelt jelenségért, ami csak a magyar glóbuszt fenyegeti.