Wacquant, Loic : A nyomor börtönei - A "zéró tolerancia" világméretú terjedése

Az egykori jóléti állam rengeteg területről kivonul ugyan - a gazdaságból pláne, de egyre kevesebbet szán az oktatásra, az egészségügyre, a szociális kiadásokra -, ám egyben erőteljesen nyomul: a büntetés terén. A gondoskodó államból büntető lesz, amely a nincsteleneket, hajléktalanokat, kéregetőket, munkanélkülieket nem segíti, hanem bünteti és fegyelmezi, hisz a javukat érdemtelen nyomorgónak tekinti. Olyan már nincs is, hogy érdemes szegény (ti. hogy valaki önhibáján kívül, a körülmények miatt került volna hátrányos helyzetbe). Aki nem tud vagy esetleg nem akar beilleszkedni, az bűnöző, segélyre ne, csak közmunkára számítson, ha még söprögetni se hajlandó, irány a dutyi. S mindez történik "a szabad társadalom civilizálása" érdekében - jó lesz ez nekik is, de nekünk meg pláne.

Wacquant szerint ez az esztelen gondolkodás, a "zéró tolerancia" elve, melyet a nyolcvanas évekbeli, Reagan és Thatcher által levezényelt újkonzervatív fordulat alapozott meg, az elmúlt évtizedben már hivatalos állásponttá merevedett. Washingtonból és NY-ból indulva ez a doktrína az egész fejlett világban, de Mexikóban és Dél-Amerikában is elfogadottá vált, elsőként a most hősként tisztelt Rudolf Giuliani polgármester vezette be NY-ban. A megemelt létszámú rendfenntartó erők szabad kezet kaptak a kis stílű bűnözők, koldusok és hajléktalanok kisöprésére a város centrális részeiből.