Első kiadás.

Kner Erzsébet által tervezett, kiadói félvászon-kötésben.

A kötés kopott, foltos; a gerincén sérüléssel (ld. a további képen).

„Vannak az istenségek legáldottabbikának, a szerelem istenének különös kegyében született nők. Nem az istenségek vagy az ő hibájuk, hogy az a drága ajándék, amit a szív hordhat, hogy a vérük mohóbb és buzgóbb, sokat és nagyon tudjanak szeretni, átokká is válhat. Az ilyen nők számára a vágy drágalátos varázsló, de könyörtelen orgyilkos is egyben, aszerint, hogy az útján járnak vagy ellene cselekszenek.”
Ilyen nő volt a félig orosz, félig osztrák Sa, azaz Natasa Grigorjevna Gajdarova, a nevelőnőből lett kokott. Körülményeinek s talán még inkább hajlamainak hatására prostituálódott ugyan, de a társadalom perifériájára szorulva is több szívbeli jóságról és állhatatosabb szerelemről tett tanúbizonyságot, mint magát erkölcsösnek mondó környezete.
A képlet – ismerős. Tersánszky persze nem írt érzelgős perdita-regényt; a szeretetteljes távolságtartás, no meg a „melleslegességek” elhagyása érdekében Natasa elbeszélését félbe-félbeszakítja a megértően ironikus újságíró, Nagy Ferenc narrációja. Így bontakozik ki az első világháború komor díszletei között játszódó történet: Sa élete egyetlen igaz, síron túl is tartó, ám soha be nem teljesedhetett szerelmének tragikomikus története.
Hetyke életszeretet és a konvenciók derűs semmibevevése sugárzik A margarétás dalból, az, amit Ady így fogalmazott meg: „ez a 'föl a fejjel', ha gránát vagy téboly fogja mindjárt leszedni – ez szép”.

további képek