Sós és Kemény sosem rejtették véka alá politikai meggyőződésüket, ahogy Aradi Nóra művészettörténész fogalmaz, „vállalva az eszmei-anyagi felelősséget és kockázatot”. Az ötvenes években még egyáltalán nem foglalkoztak politikai plakáttal; első ilyen irányú megbízásukat 1967-ben kapták, amikor az általuk képviselt avantgárd stílus már szépen belesimult a Kádár-korszak kultúrpolitikájába. A művészpáros meggyőződéses baloldalisága és a fiatalként átélt háborús élményekből fakadó békepártisága, amely a hatvanas években keményvonalas Amerika-ellenességgel párosult, ettől kezdve meghatározó tényezője lett a hazai grafikai közéletnek, elsősorban számtalan, népművelő jelleggel szervezett vándorkiállításuknak köszönhetően. Mivel hivatalos megrendelés csak viszonylag ritkán, ünnepek, jubileumok, kongresszusok és pártrendezvények idején adódott, a SO-KY gyakran alkotott politikai plakátot saját tartalommal és mondanivalóval. A szokásos, április 4., május 1., augusztus 20., november 7. évfordulóját, a nemzetközi nőnapot, anyák napját és a gyermeknapot köszöntő falragaszok mellett lényegében az ő nevükhöz köthető a békeplakát műfajának hazai elterjesztése. --- A tanulmányt tartalmazó füzet (37 db. szöveg közötti képpel) és a 32 db. tábla (színes repr.) kiadói kartonmappában.

more images