A szennycímlapon tulajdonosi bélyegzéssel.

Az orvos végzettségű emberi jogi aktivista évtizedek óta külföldön él. Bukovszkij már 17 éves korában szamizdat újságot szerkesztett - ki is csapták érte a középiskolából -, a szovjet vezetést pedig azzal haragította magára először, hogy az 1960-as évek elején irodalmi gyűléseket szervezett Moszkvában, ahol egyebek között Milovan Gyilasz jugoszláv ellenzéki műveit népszerűsítette. Legnagyobb bűne mégis az volt, hogy az 1970-es évek elején Nyugatra csempészett dokumentumokkal bizonyította be: a Szovjetunióban kényszergyógykezelésnek vetik alá a politikai foglyokat. 12 évet húzott le szovjet börtönökben, munkatáborokban és a KGB által felügyelt pszichiátriai intézetekben. Megpróbáltatásai 1976-ban értek véget, amikor a chilei junta által fogva tartott kommunista Luis Corvalán szabadságáért cserébe Moszkva Nyugatra engedte.
Könyvei magyarul is megjelentek, például a gulágbeli évekről írott „...és feltámad a szél”.

Borítóterv: Bálint Ádám.