A Bukarestben született, Kalkuttában diplomát szerzett, a második világháború alatt Londonban és Lisszabonban diplomáciai szolgálatot teljesítő, majd Párizsban és Chicagóban oktató világhírű vallástörténész és mítoszkutató munkái ma már kivétel nélkül a műfaj klasszikusainak számítanak.

A Misztikus születések azokat a „Haskell-előadásokat” tartalmazza, amelyeket Eliade 1956 őszén a Chicagói egyetemen tartott. A mű Eliade elképzelése szerint nemcsak a szakértő olvasóknak szól, hanem elsősorban a tanítványainak, az egyetemi hallgatóknak, sőt mindenkinek, akit érdekel az emberiség szellemtörténete. Ezért a szerző saját bevallása szerint arra szorítkozott, hogy a beavatás összetett jelenségét nagy vonalakban vázolja fel. Az előadások kötetbe gyűjtésekor a másik szempont az volt, hogy új módszertani megközelítést tárjon fel, a kultúrtörténet nyújtotta perspektíván túl azt derítse fel, hogy vajon egy-egy szimbólum, mítosz, szertartás milyen történelmen túli üzenetet revelál a ma embere számára. Hiszen Eliade meggyőződése szerint a beavatás minden autentikus emberi létezés velejárója, annak az örök emberi vágynak a kinyilvánítása, hogy át akarjuk és át is tudjuk alakítani az életünket.

A mű vezérmotívuma az a gondolat, hogy a primitív világtól a modern felé haladva a beavatás szerepe egyre csökken. Eliade szerint a kereszténység épp azért válhatott világvallássá, mert megszabadult a görög és keleti vallások misztériumaitól és mindenki számára hozzáférhető üdvözülést kínált. A szerző hat fejezetben tárgyalja a belevaló iniciációt, a sámánikus és katonai beavatásokat, valamint a nagy vallások, a görög és keleti vallások, illetve a kereszténység iniciációs rítusait, hogy végül az egészet beavatási motívumok és bizonyos irodalmi témák közötti párhuzamokkal, valamint a modern világ okkultista mozgalmainak az elemzésével zárja.

Eliade szokásos szerzői erényei, lenyűgöző tárgyismerete, szellemes okfejtése és közérthető, élvezetes irodalmi stílusa a nagyközönség számára is vonzó olvasmánnyá teszik a művet.