Mészöly Miklós korábbi elbeszéléseit új kontextusba helyezve és egy összekötő szöveggel kapcsolva regényszerű művé rendezte. A füzérdarabok Mészöly korábról már ismert írói világából építkeznek: a szülőföld, Buda, történelmi és erdélyi életképek, állatnovellák, melyeket azonban szerzőjük külön címekkel nem választ el egymástól. Eképpen szándékaival egyezően Mészöly azt hangsúlyozza, hogy kisepikai művei összetartoznak, egymáshoz illeszthetők és egymásra rétegződnek, s minthogy mindegyik ugyanazt a témát írja, alkalmasak egy nagyobb kompozíció, Közép-Európa hamisan regényszerű ábrázolására. A tematikai homogenitást a kompozíció rejtvényes jellege és az elbeszélés utalás-, sugalmazásszerűsége is erősíti. A mészölyi ismeretelméletben és írástechnikában ugyanis – miként e reprezentatív darabjában – a részek szorgos egymás mellé helyezése vagy az egész villanásnyi megjelenítése egyformán alkalmasak az egészről való beszédre.