Sorozat: Mészöly Miklós művei.

Több ​kortárs prózaírónk – mint Cseres Tibor, Bárány Tamás, Hernádi Gyula – kezdte írói pályáját költőként. Mészöly Miklósnál, jóllehet kötetcímadó bölcseleti „esszé-költeményét” kétszer is – legutóbb az Esti térképben, 810689 – megjelentette már, nem erről van szó. Most kiadott könyvéről a szerző maga mondja: inkább „kiemeléseket” tartalmaz arról a senkiföldjéről, „ahol a próza már nem próza s a vers még nem vers. A legkevésbé sem gondolom, hogy prózaíróból bármivé is át tudnék vagy akarnák vedleni.” ; Kétségtelen viszont, hogy Mészöly prózájában gyakran adódnak szembetűnően szép költői képek (Tél; Porkoláb-völgy), zeneien érzékelhető lírai helyzetleírások: „Szüreti kárbid-durrogás, / madár-riadó. / A rétek fémszál hangjain túl / kosárszám érett gyümölcs, / néhány felszökkent nádtors.” Vannak továbbá olyan tömör pillanatelemzései (Dióverés után; Egy halott leányhoz; Ötperces esti havazás), melyekben az érzéki pontosság, a pszichológiai realitás és a szinte mértani absztrakció egyaránt megtalálható. Nem érdektelenek a Mozgólépcső, illetve Szemle cím alatt összegyűjtött reflexiók, gondolatfoszlányok. Köztük olykor egy-egy paradoxon is több, mint puszta ötlet, láttató és elgondolkodtató voltával döbbenetes erejű: „Krematórium / kapujában / villanó-lámpás / mentőautó”; „emberek menetelnek egy végleges fal felé / ugyanannyian lépnek ki a fal túlsó oldalán”; E tekintetben figyelemreméltóak a kötet Appendixeként, több mint harminc oldalon közzétett aforizmák, maximák, moralizáló megfogalmazások, mint például a szabadságról szóló: „Szemfényvesztő függetlenek, akik az ürességben eveznek szabadon; akik az ingyeneshez úgy nyúlnak hozzá, mintha ők szereznék meg; akik a saját árnyékukkal takaróznak, s még ideájuk sincs a napról, melynek az árnyékukat köszönhetik.”
A szerző olvasóinak és a modern, reflexív költészet kedvelőinek ajánlható.