Novellák.

A ​novellák színhelye többségében most is, mint Mészölynél olyan gyakran, Pannónia, a szépséges dunántúli táj. Történetei sokszor fonódnak családja köré, a krónikák és legendák, a szájhagyományok világába: a jelenben a múltat és a félmúltat, a múltban a jelent írja. A gyökereket. A kicsi, de szépségtől, kedvességtől, szerelemtől izzó ómamát, aki matrónakorában is elevenen őrizte egykori gáláns kalandjainak emlékét, őrizte minden sejtjében adakozó lányságát, s akinek bolondozó, gavallérokat hódító, játékos kedvével mindig józan-erélyes, energikus előrelátás vegyült. A családi történetek régről jött meleg-kedves szálai dermesztő közelmúltunkban csomózódnak össze, az ötvenhatos forradalmat követő jegyes diktatúrában.
Azon a télen akasztják fel a család egyik késői leszármazottját, akit ballonkabátos férfinak neveznek el, akik csak látásból ismerik. E történethez az írónak is köze lesz…
A Sió völgye, az író szülőföldje, a gyönyörűséges pannon táj mellett más tájakat is látunk, s mint mindig, ezúttal is kíméletlenül éles fényben. Koszos vonatfülkéket és latrinákat, temetőket és restiket, viskószerű házakat és pincéket. Negyvenhat videoclipje rövid történetekben világít át élesen karakterizált életeket és sorsokat; lecsavart lánggal égő kisemberek seregét az ingyenkonyhák vagy büféasztalok mellett, koldusokat, vagy gonddal és boldogsággal sűrűsorsú falusi asszonyokat; egy pillanat tört részében megmutatkozó egymást szerető vagy csak egymást figyelő, egymásra irigy szerencsétlen zsákutcás életeket.
Az abszurd álmokba torkolló rövid történetek szürrealista fantáziával és pontos, aprólékos realizmussal íródtak.