A fogadási rendszerektől, praktikáktól a pályákon, a lovakon, lovasokon, esélylatolgatáson át a fogadó/író egészen személyes világáig a lófogadás teljes spektrumát mutatja be e regény. Kitűzött célja az olvasó oktatása, a szöveg bevezetés a lófogadásba: „az Eszményi Szófogadó Lófogadó képzésére szánt tankönyvecske”. A regény nem a brit lófogadási szakirodalom tárgyszerűségét követi, hanem kimondottan hazai igények kielégítésére vállalkozik: hogyan lóversenyezzünk (szigorúan nagy, külföldi világversenyekre koncentrálva) „ideátról”. A szöveg öt „nagy tablóban” tárja az olvasó elé a lóversenyzés legfontosabbnak tartott aspektusait. Elsőként a szerző „lófogadói emlékei” elevenednek meg egy szerzői öninterjú formájában, majd a lófogadás és a lóverseny részletekbe menő tárgyalása következik. Megtudhatjuk, mit tartalmaznak a lófogadással foglalkozó napilapok és szaklapok, mit jelentenek a lovak és zsokék neve előtt és mögött felsorakozó számok, hogy milyen felsőbb „súgások” ér(het)ik a fogadót, illetve milyen pályákon, mikor, milyen versenyeket láthatunk. A harmadik rész gyakorlati jellegű: a szerző a megszerezhető információk bemutatásával tippelésre buzdítja a kezdő lófogadót. Az „interaktív” játék után egy – tévében sugárzott és a szerző által a regénybe „közvetített” – konkrét verseny-hétvége (Longchamp, 2006) leírását és elemzését kapjuk. A befejezés végül egy „misztikus” lófogadási történetet mesél el, az utolsó fogadást, amelyből újra és végérvényesen kiderül a lófogadás legfontosabb tanulsága, a játék kiismerhetetlensége.