Tandori a Műholdas rózsakert című, versfordításokból álló, ám a szerző által regénynek titulált művében kísérletet tesz a műfordítás poétikájának költői megfogalmazására. A fordítást dialógusként fogja fel, s már a mű címében is utal arra, hogy itt egy imaginárius térről van szó, olyan helyről, amely a világ minden sarkából áll. 210 szerzője van a könyvnek, többek között Hesse, Klee, Whitman, Jandl, Beckett, Trakl, Schwitters, Hilbig, Lasker-Schüler, Wilde, Morgenstern, Mayröcker, Rilke, Benn, Doderer, Ferlinghetti, de Patti Smith és Leonard Cohen is szerző itt. Tandori könyvében 210 szereplő beszél egymással négy szekvenciában. Minden költemény egy rózsatő Tandori kertjében, amely az intertextualitás helyévé emelkedik. A kétszáztíz személyes történetben regény rejlik, a történetek az egyes szerzők és szövegek között közvetítenek. Így ez a regény imaginárius módon születik meg, konstellációként, az egyes olvasó tudatában, s ezen a módon nemcsak a szerző, hanem az olvasó is alkotó és újraalkotó.