Tandori a hetvenes évektől kezdődően igen sokféle műfajban kipróbálta tehetségét: versei mellett írt filozofikus esszéket, újító jellegű prózai műveket, gyermekkönyveket, s nem elhanyagolható a minimal art vagy a concept art jegyeit felvonultató képzőművészeti és grafikai tevékenysége sem. Tandori azóta is a magyar irodalmi, s különösen a költészeti megújulás központi szereplője. Örökösen új poétikákat kipróbáló, állandó megújulásra kész költészete, lírájának metafizikai mélysége, érzelmi gazdagsága, filozofikus játékossága minden kötetében újszerűen és felszabadítóan hat. A feltételes megálló című, 1983-ban a Magvető Kiadónál megjelent könyve a kortárs magyar líra megkerülhetetlen sarokpontja. A kötetben egyértelműen tetten érhetők a költői nyelv megújításának „tandoris” vonásai, Wittgenstein és a nyelvkritikai filozófia hatásai, a nyelvnek a legelemibb részekre való csupaszítása, továbbá e nyelvi aszkézisben a létezésre és a legfontosabb érzelmekre való koncentrálás szándéka. De emellett tetten érjük a művészet határvonalainak Tandorira oly jellemző átlépésének szándékát, illetve e határok kitágításának vágyát (jól példázzák ezt a kötetben fellelhető Tandori-rajzok, ábrák, valamint az impresszionizmus nagy festői előtt tisztelgő versciklus).
A kötetben a modern líra és a kísérleti költészet főbb irányzatai találkoznak.