kategóriák
- Közlekedés ajánlójegyzék
- Szocreál ajánlójegyzék
- Reklám ajánlójegyzék
- Fotó ajánlójegyzék
- Kínai-japán ajánlójegyzék
- Szentkép ajánlójegyzék
Új árakkal! - Új szentkép ajánlójegyzék II.
- 12 érdekes régiség
- Könyv
- Bibliofilia
- Régiség
- Metszet
- Térkép
- Fotó
- Papírrégiség, Aprónyomtatvány
- Plakát
- Cirkusz
- Modern grafika
- Szocreál
- NER Irodalom
- Egyéb
kosár
üres a kosár
nincs bejelentkezve
Tandori Dezső : A vízre írt név
- leírás
- további adatok
Magyar-angol kétnyelvű kiadvány.
A Liget Galéria A vízre írt név címû kiállítástrilógia keretében Tandori grafikai életmûvét próbálta meg bemutatni 1995-ben, de ezzel összefüggésben hangsúlyoznom kell, hogy vannak még az életmûnek más, képzõmûvészeti szempontból ugyancsak érdekes, és mindeddig feltáratlan területei is. Léteznek például objektek, illetve olyan assamblage-ok, clouage-ok, melyek a 70-es évek elején készültek és nem tudom, hogy valaha is be lettek-e mutatva. Bizonyos Tandori kötetek - pl. A meghívás fenáll, a Sár és vér és játék, a Hosszú koporsó - révén tudjuk, hogy léteznek fotók, a NatRoid kötetek boritói alapján pedig, hogy montázsok is. A vízre írt név kiállítástrilógia után fölmerült, hogy a Liget kiállításokat ezen mûvek bemutatásával és rendszerezésével kellene folytatnunk, vagy például a Golfpálya értelmezésével(9), errõl azonban az idõközben keletkezett újabb rajzok - az 1996-os Dokumentaccs 1/Tánya Burton, 1997-es Dokumentaccs 2/Povera és Poveda és a Dokumentaccs 3/Cape Régeny anyagainak - bemutatása kedvéért lemondtunk. - „legszebb alkotás a séta / bár a földön nem hagy jelet - írja Weöres a Le Journal-ban - ám a piramis rossz tréfa / teng percnyi ezeréveket „(1). Persze a rajzolás is séta - aminek fordítottjára Paul Auster New York Trilógiájának elsõ könyvében (Üvegváros) találhatunk példát -, csak képzeletbeli. A rajzolásban és a sétálásban az a közös, amit egyik is, másik is feltételez, és nemcsak feltételez, hanem elõ is idéz. Ez az állapot a meditáció. A meditáció nem gondolkodás vagy töprengés, de nem is valami misztikus keleti ügy. Mikor valaki sétálni indul - vagy rajzolni kezd -, pár perc múltán minden különösebb erõfeszítés nélkül is egy sajátos - bár korántsem különleges vagy szokatlan - szellemi állapotba kerül. Nyelvünk azt mondja, szemlélõdik, mert a sétát önkéntelenül is a nézelõdés mûveletéhez társítja. De mi van, ha nincsenek kirakatok, ha nem befolyásolnak - ingerelnek? - bennünket mindazon dolgok melyek körülvesznek, s nem zökkent ki ebbõl az állapotból hirtelen felbukkanó ismerõs? Mi történik, ha erdõben vagy vízparton sétálunk? Ha válaszunk az, hogy semmi, akkor helyben vagyunk, mert amennyiben ezt a semmit a séta befejezéséig fenn tudtuk magunkban tartani, akkor máris megtapasztaltuk azt, amit a keleti kultúrák meditációnak neveznek, s aminek nálunk mindig olyan bonyolultak a leírásai. Az első borító tetején gyűrődésnyomok!
A Liget Galéria A vízre írt név címû kiállítástrilógia keretében Tandori grafikai életmûvét próbálta meg bemutatni 1995-ben, de ezzel összefüggésben hangsúlyoznom kell, hogy vannak még az életmûnek más, képzõmûvészeti szempontból ugyancsak érdekes, és mindeddig feltáratlan területei is. Léteznek például objektek, illetve olyan assamblage-ok, clouage-ok, melyek a 70-es évek elején készültek és nem tudom, hogy valaha is be lettek-e mutatva. Bizonyos Tandori kötetek - pl. A meghívás fenáll, a Sár és vér és játék, a Hosszú koporsó - révén tudjuk, hogy léteznek fotók, a NatRoid kötetek boritói alapján pedig, hogy montázsok is. A vízre írt név kiállítástrilógia után fölmerült, hogy a Liget kiállításokat ezen mûvek bemutatásával és rendszerezésével kellene folytatnunk, vagy például a Golfpálya értelmezésével(9), errõl azonban az idõközben keletkezett újabb rajzok - az 1996-os Dokumentaccs 1/Tánya Burton, 1997-es Dokumentaccs 2/Povera és Poveda és a Dokumentaccs 3/Cape Régeny anyagainak - bemutatása kedvéért lemondtunk. - „legszebb alkotás a séta / bár a földön nem hagy jelet - írja Weöres a Le Journal-ban - ám a piramis rossz tréfa / teng percnyi ezeréveket „(1). Persze a rajzolás is séta - aminek fordítottjára Paul Auster New York Trilógiájának elsõ könyvében (Üvegváros) találhatunk példát -, csak képzeletbeli. A rajzolásban és a sétálásban az a közös, amit egyik is, másik is feltételez, és nemcsak feltételez, hanem elõ is idéz. Ez az állapot a meditáció. A meditáció nem gondolkodás vagy töprengés, de nem is valami misztikus keleti ügy. Mikor valaki sétálni indul - vagy rajzolni kezd -, pár perc múltán minden különösebb erõfeszítés nélkül is egy sajátos - bár korántsem különleges vagy szokatlan - szellemi állapotba kerül. Nyelvünk azt mondja, szemlélõdik, mert a sétát önkéntelenül is a nézelõdés mûveletéhez társítja. De mi van, ha nincsenek kirakatok, ha nem befolyásolnak - ingerelnek? - bennünket mindazon dolgok melyek körülvesznek, s nem zökkent ki ebbõl az állapotból hirtelen felbukkanó ismerõs? Mi történik, ha erdõben vagy vízparton sétálunk? Ha válaszunk az, hogy semmi, akkor helyben vagyunk, mert amennyiben ezt a semmit a séta befejezéséig fenn tudtuk magunkban tartani, akkor máris megtapasztaltuk azt, amit a keleti kultúrák meditációnak neveznek, s aminek nálunk mindig olyan bonyolultak a leírásai. Az első borító tetején gyűrődésnyomok!
állapot: | |
kategória: | Könyv > Művészet > Képzőművészet > kiállítási katalógus > |
kategória: | Könyv > Szépirodalom > |
kategória: | Könyv > Idegennyelvű könyvek > Angol nyelvű > |
kategória: | Könyv > Szépirodalom > Kortárs magyar szépirodalom > |
kiadó: | Liget Galéria, 1996 |
cikkszám / ISBN: | 0013034 |
kötés: | fűzve |
oldalszám: | [128] |
könyv nyelve: | magyar |