„Mikszáth Kálmán a Beszterce ostromának hőséről azt írja, hogy nem volt bolond, csak későn született. Ha hihetünk neki, ha valóban vannak olyan emberek, akik egy már letűnt kor értékrendjének és erkölcsiségének hordozói, lenniük kell korán születetteknek is. Mint Csáth Géza. Olyasvalaki, aki a XX. század elején a XXI. század emberének életét élte, hasonló érzésekkel, gondolatokkal, problémákkal küzdött. Szabados szexuális élete, kábítószer- függősége, és végül, de nem utolsósorban novelláinak világa - szecessziós bizarrságaival együtt - mind napjaink tükörképe." (Részlet az utószóból) „Csendes szobában, ahol puha szőnyegekben meghal minden zaj, és színes üveg szórja szerte a kicsiny mécs pisla lángját, feküdjetek hanyatt. Hunyjátok le a szemeiteket. És az apró ópiumpipa elvezet oda, ahol azért élünk, hogy éljünk, és semmi másért. Hiszen ez az egyetlen célja a létnek. Hiszen a szűkmarkú isten is csak azért ajándékozott minden nyomorult féregnek egy-egy pillanatot ebből az életből, hogy éljen, folytassa az életet, hogy új életet okozzon. Az új féregnek pedig ismét kijut egy pillanat. A lét esszenciája olyan drága portéka, amelyből egész nemzedékek évszázadok alatt kapnak - egy órát." (Csáth Géza: Ópium)